Mamám emlékére (részlet)
Hajnalban a kelő nappal ébredet,
Megetette az állatokat,
Majd gondosan elkészítette
A finom ebédet.
Gyerekként fürkésztem nehezen
Csoszogó lépteit,
Miközben eltűzte
Rövid,ősz fürtjeit.
Dús volt a haja
És szerető,kedves a hangja.
Arcán megviselt redők terültek
El égszínkék szemei alatt,
Kezein kiduzzadtak az erek
A millió munka miatt.
Hátán látszott megvilet sorsa,
Bár másoknak nem panaszkodott soha.
Néha,ha maradt egy kevés ideje
Magához hívott halkan,
S én rögtön ott teremtem mellette
És csak mesélt,mesélt...mi történt hajdan.
Nyolc éves kilányként már dolgozott,
De nem játszotta az áldozatot.
Testvéreit és szüleit rég elvesztette,
Majd szeretett férjét,
S két gyermekét egyedül segítette,
Miközben átdolgozta egész életét.
Olykor magához húzott s féltőn átölelt,
És bánatos szeme a sok könnyel megtelt.
16.10.2006. Koki Diána Viktória