El sem keződött,  véget ért

Szívem vadul lüktetett, amikor rám nézett.

Szemei ragyogtak, akár a csillagok,

S tudtam, elvesztem, végem.

Éreztem, nem a magam ura vagyok,

Megigézett az a lázas szempár,

Bilincsbe zárt, megbabonázott és nem láttam mást.

Hanga szelíden szólt hozzám,

Mintha szavakkal simogatott volna engem

Bár karját nem tehette rám,

Karnyújtásnyira állt, de szíve dobbanását is érzem.

Tudtam, valami elkezdődött, valami új jött el,

Hiszen az előtt sosem történt hasonló velem.

Bolondos nyár volt, forró Napsütés,

S Ő ott volt, nem is kellet több ennél.

Néhány elröppent óra, ennyi járt csupán, majd a kétség,

Hogy mikor látom újra, s szeretni fog e még?

Ha összefonódott a sorsunk, nagy baj nem lehet,

Gondoltam, de álmomban sem hittem volna,

  hogy ma már mást szeret.

                            Írta: K.D.V.

Oldal: El sem kezdődött, s véget ért (Új!)
Yana-Verseim és regényeim - © 2008 - 2024 - yana.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat